Várpalota
Megjelenítette: 28/07/2010
A Balaton és Velencei-tó között félúton, a bakonyi hegyek lábánál – a középkorban mocsaras területnek számító vidéken – terül el Várpalota városa, melynek főterén áll a sok véres ostromot túlélt várpalotai vár, más néven Palota vára vagy Thury-vár.
A váracska a terepadottságok miatt nemigazán volt bővíthető, így a környék birtokosai, az Újlaki család a 14. század második felében Bátorkőnél tágasabb, kényelmesebb lakóépületet emeltek maguknak. Az U alakú tömböt az északkeleti sarkán első formájában egy torony is erősítette, és az udvart fal zárta le. 1397-ben találkozunk először a nevével oklevélben, ahol "Palota"-ként említik. Az elnevezés pontosan fedte a valóságot, hiszen kúriánál nagyobb, várkastélynál, várnál kisebb, illetőleg kevésbé erődített építmény volt. Újlaki Miklós 1445 előtt egy toronnyal erősítette, sőt külön kapuvédmű és az északnyugati sarkon egy különálló kerek torony is épült.
A szabályos alaprajzú, négy saroktornyos várkastélyt 1524-ig – kihalásáig – uralták az Újlakiak, akik a kor egyik legjelentősebb nagybirtokos famíliája voltak. Újlaki Lőrinc özvegye a pécsi püspök testvéréhez, az Egri csillagokból is ismert Móré Lászlóhoz ment feleségül. Móré részt vett a mohácsi csatában is, és épségben hazakerült. A kétes politikai helyzetet kihasználva – az országnak két királya is volt, miközben a legerősebb potenciális ellenség is hazánk területén masírozott – valódi rablólovag módjára élt, a környéken rabolt, gyilkolt, fosztogatott. Szapolyai János király 1533-ban sereget küldött ellene, melyet szövetséges török csapatok, meg mecenzéfi (aknakészítésben járatos) bányászok is erősítettek. Móré bevárta a támadókat, és keményen ellenállt, bízott Palota falainak erősségében. Az ostrom során azonban várnagya ágyúgolyótól elesett, a védők kitartása megrendült, ő pedig gyerekeit hátrahagyva, pénze egy részét osztogatva további kitartásra buzdította katonáit, míg ő egy kötélen leereszkedve a falról, a várig nyúló Bakonyerdőbe menekült. Közben a bányászok aknát fúrtak a fal alá, amely a robbanástól részben ledőlt, ezzel a vár sorsa megpecsételődött.
1558-ban került a király kezébe a kulcsfontosságú erősség, első királyi kapitánya Thury György lett. A vár török ostromainak mérlegét tekintve több, kiváló teljesítményt nyújtott. A rendelkezésre álló korlátozott mennyiségű hadfelszerelés, élőerő és anyagi javak, illetve a kedvezőtlen fekvése ellenére – legkevesebb hat támadást állt ki, köztük a budai pasa ostromát is. 50 éven át biztosan magyar kézen volt, és a portyáikkal helyi jelentőségű támadásokra is képesek voltak, noha Fehérvár visszavétele a bécsi udvar miatt meghiúsult.A Zichy család – 1650-től Palota földesura – barokk kastéllyá alakíttatta át a 18. században. A négy saroktoronyból csak a két déli maradt meg a tetősík fölé emelkedve, mert a másik kettőt a Rákóczi-szabadságharc bukása után Rabutin generális visszabontatta a palota tetőszintjéig.
A 20. század közepére a vár romossá vált. Évtizedeken át tartó helyreállítási munkálatok következtek, melyekhez megelőző régészeti feltárás is járult. A várpalotai vár ma a város legnagyobb kulturális intézményének, a Szindbád Kht.-nak a székhelyeként funkcionál, továbbá helyet ad a Magyar Vegyészeti Múzeumnak és a 2007-ben Gróf Sztáray Antal Bányászati Múzeum nevet felvett Bányászattörténeti Gyűjteménynek, valamint 1998-tól a várudvar megnyitásával nyári színházi és kulturális rendezvényeknek is otthona lett.
Fotógaléria
Kattintson ide a Slideshow megtekintéséhez. Bármelyik képre kattintva elindul a slideshow.
